Természetesen a legelső dolog, amit észrevehetünk a mozivásznon a szép látványon kívül, az Gary Oldman tökéletes színjátéka. Bevallom őszintén, hogy soha nem láttam még ennyire élethű színészkedést a mozivásznon a moziba töltött éveim során. Az arcrezdülései, a nézése, a mozgása mind-mind adnak egyfajta élményt, ami emeli a film színvonalát is egyben.
A többi karaktert játszó színésznek sem kell szégyenkeznie a színjátéka miatt, nagyon is jól hozták azt, amit hozniuk kellett és egyáltalán nem lógtak ki a képből.
A film zenéjével nem volt problémám, Dario Marianelli munkája megadta azt a kedélyállapotot a hol feszült és hol megmosolyogtató jeleneteknél, ahol kellett. A zene mellett a szinkron is jól sikerült, szerintem Churchill szinkronhangját (Harsányi Gábor) jól eltalálták, én nem találtam semmi kivetnivalót benne.
A történet legfőképpen Churchill-re koncentrál, de mint írtam korábban is, nem minden részletre kiterjedően. Szóba kerül, hogy politikai pályája miképp vetett árnyékot családi életére, azonban ezen túlmenően nem kapunk túl sok információt a magánéletéről. Az a kevés is, amit közöl velünk a film, csupán közte és felesége (Clemmie - Kristin Scott Thomas) közt zajlik. Gyerekeit (lányait és egy szem fiát) csak egy jelenet erejéig láthatjuk és nem is tudunk meg róluk semmit.
A személyi titkárnője, Elizabeth Nel (Lily James) és az Ő kapcsolatáról se tudunk meg sok mindent, de azt érezni lehetett, hogy az idő múlásával nőtt köztük a bizalom.
Ezenfelül a filmben számos történelmi esemény feltűnik (pl. Franklin és Churchill viszony), de inkább maradnék spoilermentes továbbra is. Én azt mondom, hogy Anthony McCarten nagyon jó szkriptet tett le az asztalra. A dialógusok is igazán intelligensre sikerültek. Ezalatt nem azt értem, hogy a film idegen szavakkal van tele... csak azt, hogy tudod végig, hol vagy a film során és azok a szavak, amik elhangzanak, na és ahogyan azt előadják, súlyt adnak a filmnek és azoknak a döntéseknek, amik végül a háború végső kimeneteléhez vezettek. Az operatőri munka sem elhanyagolható, szép felvételeket kapunk és a vágások is jól sikerültek.
Tehát jó sok pontja van a filmnek, ugyanakkor nem koránt sem tökéletes, de mindenképp moziba nézős, ha szereted az életrajzi filmeket. Úgy hiszem ez egy korrekt darab lett, bár én el tudtam volna viselni egy hosszabb, részletekbe menőbb filmet.
Mellékesen: A Nolan-féle Dunkirk jól kapcsolodik ehhez a filmhez. Míg Dunkirk a parton ragadt katonák nyomorúságát mutatja be, addig A legsötétebb óra a politikai, katonai döntéseket hozza előtérbe. Végülis a kettő együtt alkot egy szép filmet, mindkét oldal szemszögéből. Érdemes megnézni mindkettőt... én azt javaslom, hogy először A legsötétebb órát, majd a Dunkirk-et.
A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése