Nem szeretnék túl személyes információkat közölni a nagy világgal és különösen okom sincs rá, hogy ez tegyem, viszont minden valamirevaló blogger ad ki magáról némi morzsát, amiből a kedves olvasók alkothatnak egy képet és hozzárendelnek pár tulajdonságot.

1994.10.23-n születtem, mondhatni az ország egy jeles napján.
A gyerekkorom nem volt túl izgalmas, utáltam az óvodát, pedig csak egy évet jártam (év vesztes voltam), aztán amikor suliba kerültem, akkor azt. Nem voltam valami népszerű és nem is emelkedtem ki a többiek közül soha s az igazat megvallva nem is akartam. Ha nem én, akkor az emberek többsége került el engem, de nem mondanám magamat antiszociálisnak. Gyerekként szerettem mókázni, sokat futkosni ide-oda és nem egy barátom is volt, bár tény, hogy nem mindenki kedvelt. Ez így volt rendjén és mai szemmel visszatekintve örülök is ennek.

Az általános iskolás korszakban egyre jobban kezdett el érdekelni az ének és az irodalom. Na nem azért, mert annyira nagy művészlélek lettem volna, csak szerettem verseket, énekeket átalakítani, megformálni és egy teljesen új stílusban előadni azt, legtöbbször nem kerülve a gusztustalan, modortalan részleteket, kifejezéseket.
Nem ez volt életem csúcspontja. Néhány osztálytársamnak tetszett a kreálmányom, néhánynak nem. Valószínűleg így akartam egy kis figyelmet szerezni magamnak.

Később rátaláltam a rap/hip-hop világra, ez örökre meghatározta az életemet és elkezdtem saját szövegeken dolgozni. Mondani sem kell, hogy ezek borzasztóak voltak, semmi rím vagy ritmika nem volt benne, csak hosszú sorok a fájdalmakról és dühről, amit akkoriban éreztem. Sosem gondoltam volna, hogy az írás ilyen mértékben felszabadít, mint ahogy ott tette, mert nem igazán osztottam meg senkivel semmit, inkább magamba fordultam. Tehát az írás akkoriban bizonyosan sok terhet le vett a kis lelkemről, ettől függetlenül volt részem stresszben és kétségkívül megfordultak a fejemben olyan gondolatok, amiknek nem kellett volna.

Ez a kapcsolat, ami köztem és az írás közt húzódzkodott, fokozatosan erősödött. Kb. ekkortájt ismerkedtem meg a weblapkészítés rejtelmeivel, az első honlapom azt hiszem .mindenkilapja.hu-s volt. Nem volt sok funkciója. Aztán onnantól fogva beleivódtam és sokáig az volt a dédelgetett álmom, hogy webprogramozó leszek, de nem vetettem be magam annyira a tananyagok bujkálásába és nem is volt, aki tanítsa. Ingyenes weblapok után, CMS rendszerekkel kezdtem, először e107, majd kipróbáltam a php-fusion-t, majd visszatértem megint e107-re és abból szerettem volna kihozni valamit. Nem sikerült. Aztán a Wordpress rendszer jobban bejött, a mai napig szívesen elővenném, feltelepíteném és használnám, hiszen a kezelése elég egyszerű, rengeteg bővítménnyel és lehetőséggel rendelkezik, ami nekem személy szerint bejött.
Végül mégis a blogger mellett döntöttem. Az ingyenes tárhelyszolgáltatók, akik aldomainnal is szolgáltak, igazából megbízhatatlanok voltak, akár magyar, akár külföldiről volt szó. Igaz, volt ami jobban működött, mint a másik. Sokszor megszakadt a kapcsolat a honlappal, nem tudta magát frissíteni a rendszer, egyes témák meg összeakadtak vele. 

Az első anime, amit láttam a Pokémon, a Digimon, a BeyBlade stb... kivételével, amik akkoriban a tévében mentek és nagy slágerek voltak, azt hiszem a Bleach volt. Talán a szabadszájúság tetszett meg, az animációs filmeket szerettem, szóval az anime se állt tőlem messze. Milliószor feljött egy jobb animés oldal készítésének fantáziája az agyamba, de egy sem lett igazán az én tudásommal megvalósítható. Bleach után nyilvánvalóan jött a többi és eljutottunk a máig. 

Az írás ez időtájt is velem volt. Folyamatosan fejlesztettem a képességeimet viszonylag kevés munkával és azt éreztem, hogy ez megy nekem, még ha nem is feltétlenül túl jól, de szeretem csinálni. Ez a motiváció addig hajtott, hogy belemerültem a könyvírás mélyenszántó gondolatába, de rájöttem, hogy ez nem olyan könnyű. Megszámlálhatatlan elképzelésem volt és volt, amikor a forgatókönyvírást is kipróbáltam.

Ami a mát illeti, kicsit alábbhagyott a termelékenységem. Elég nagy lépéseket tettem meg magamhoz képest és ennek örülök, még ha ennél sokkal többet is vártam el magamtól.
Sajnos a mamám tavalyi halála (2017), ami az év háromnegyedénél következett be, rányomta a bélyegét az írásaimra. Azóta nem igazán haladtam semmivel. Felötlött bennem a gondolat, hogy felhagyok a rapszövegek és fantasy sztorik gyártásával. Fogalmam sincs, hogy bekövetezik e, ha igen, itt lesz a blog, amíg lesz erőm csinálni és frissíteni, hogy emlékművet állítson mindannak, amit egykor elkezdtem.

Bár már utóiratként, de dolgozom egy projekten - szinte nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá -, ami a Felfedezők Világa címet viseli. Ehhez hosszú út vezetett, amibe már-már belefáradtam. Sokszor villant át a fejemen, ha abba is hagyom az írást, méltón kéne búcsúznom tőle, megírva ezt a történetet, ezt, amibe az évek alatt annyi energiát fektettem. Ha nem is lenne minőségi anyag, mégis boldoggá tehetne, hisz ez olyan 15 év kicsúcsosodása lenne, ami végigkísérte a gyerekkoromat a felnőtté válásig. De mint lelkes "író", mindig tökéletességre és precizitásra törekszem, hogy nyomot hagyjak az olvasóban... ez az egyetlen dolog az, ami megakadályoz abban, hogy meg is írjam.